Na azért ez nem volt olyan pofonegyszerű, mint azt most leírtuk a bevezetőben. Több belső zűr nehezítette Spartacusék napjait. Hiába foglalták le a kiszemelt dominus házát, mégsem találták Neaviát a rabszolgák között. Ugyan halovány reménysugár azért felcsillant, talán még életben van, de ennél több infót róla nem nagyon tudtak meg. Hajdanán tényleg e falak között raboskodott, de a ház ura tovább is passzolta a lányt, aki így járt kézről-kézre. Crixus borzalmasan elkeseredett, viszont annál elszántabb és a fejébe vette, hogy amint lehet, sorra járják tovább a dominusok villáit, addig amíg meg nem találják szerelmét. Így útjuk során pedig újabb rabszolgákat tudnak majd felszabadítani és maguk mellé állítani.

A másik fő szál, ami szintén figyelemre méltó, az Oenomaus kálváriája volt. Az egykori Doctore a lázadás után kihívta maga ellen a sorsot. Már gyerekként rabszolgasorba került, akit képletesen az öreg Batiatus emelt ki a mocsokból. Persze tette ezt önös érdekből, hiszen a fiúban meglátta a tehetséget és az őserőt. A tanulatlan fiatalt hamar sikerült a maga pártjára állítania és rávennie arra, hogy egy életen át szolgálja őt és házát. Az idő ide-oda ugrált és közben megélhettük Oenomaus egykori napjait, sőt a legfrissebbeket is. Láthattuk, ahogyan a bányákban laposra vereti magát, utolsó csepp erejéig harcolva. Pihenés és megállás nélkül addig akart harcolni, amíg ki nem szál belőle a lélek. Halálos iramának két hátsó szándékú kéz vetett véget. A kutyából nem lesz szalonna, vagyis van egy olyan karakter, aki már soha nem fog változni. Mindig is áruló marad, mert a nagyok nem fogadták be őt maguk közé a táborukba. Most újra felbukkant, hogy Claudius Glaber szolgálataiba álljon. Egykori Domináját is megkereste és összejátszva vele kijátszották Glaber jóhiszemét. Hogy mi motoszkál a fejükben, az a következőkben fog kiderülni. Hogy ki az áruló, annak utána kell járnotok!

Nem ütött akkorát ez az epizód, mint a kezdés, de rossznak sem volt mondható. Ráadásul majdnem sikerült Spartacuséknak ideiglenes inkognitójukat elveszteni, de a közeljövőben ennél sokkal nehezebb dolguk lesz. Az is érdekesnek ígérkezik, miként fogják Oenomaust rábírni arra, hogy harcoljon egykori katonái ellen. A testiség most is fontos hangsúlyt kapott a történetben, hiszen az egyszeriben szabaddá vált barbár férfiaknak valahogyan oldani kellett a feszültségeiket, ha mással nem a maguk faragatlan módján, ivással, mulatással és csajozással. Többek között az edzésre, a felfegyverkezésre és az ellenségek érkezésére is felkészültek.

A vér a szokásosnál is jobban átfröcsögte az epizódot, még a Domina is tőrt ragadott. Kissé betegesnek is tűnt, hiszen Lucy Lawlessnek most ezt a figurát kell játszania, nőt, aki visszatért a halálból. Az is fölöttébb izgalmas lesz, amikor ennek a pillanatnak a bemutatására kerül majd a sor, mert valaki Lucretiát valósággal megmentette a rabszolgák lázadása után.

A jövő héten is tartsatok velünk egy újabb Spartacus rész elemzésére!