Tette ezt olyan produkciók előtt, mint az Arrested Development folytatása és a Kevin Spacey-David Fincher House of Cards című alkotása. Február 6-án, hétfőn debütált a Netflix nyolc epizódos sorozata, amelynek főszereplője a Maffiózók Silvio Dante-ja, vagyis Steve Van Zandt. A Lilyhammer egy New York-i maffiatagnak, Frank "The Fixer" Tagliano-nak a történetét meséli el, akit tanúvédelmi programba helyeznek, miután elárulta a főnökét. A sportrajongó Frank az új életét egy norvég kisvárosban, Lillehammerben (amit ő csak Lilyhammernek hív) szeretné elindítani, abban a kisvárosban, ahol 1994-ben megrendezték a Téli Olimpiát. Frank azt hiszi, hogy ez a városka lesz az ő paradicsoma, tiszta égbolt, friss levegő, fehér hó, gyönyörű táj, ami messze van a korábbi veszélyes életétől. A program keretében új személyazonosságot és papírokat kap, ami miatt az új neve Giovanni Henrikson lesz, de az embereknek csak azt mondja, hogy Johnny.

Hiába adnak norvégmintás pulóvert az olasz-amerikaira csillogós öltöny helyett, az még olyan marad, amilyen volt, és a hideg északon is belevág a saját kisebb-nagyobb balhéiba, vagyis kutyából nem lesz szalonna. Szeretné megvalósítani terveit, de a helyi rendőrség egyhamar gyanakodni kezd rá, ami kissé megnehezíti a beilleszkedését. Ráadásul Frank pechére hasonlít egy körözött terroristára is, ami miatt még jobban szem előtt tartják a helyi szervek.

Lévén ez egy maffiózós történet, de összképében mégis sokaknak hasonlíthat egy korábbi sorozatra, ami nem más, mint a Miért éppen Alaszka? Ugyebár ott is egy „száműzött” férfit ismerhettünk meg, aki próbált beilleszkedni a kisvárosi környezetbe, és ezek során különböző kalandokba csöppent. A helyszín ott is hó fedte, csak itt most nem egy orvos van a középpontban, hanem egy volt maffiózó, aki megpróbál talpon maradni a saját módszereivel. Itt is lesz egy kisebb szerelmi szál is a sztoriban, és természetesen Frank több barátra is lel majd az idő múlásával.

A történet lassú folyású, de Frank jelenetei, szinte egytől-egyig megérik a pénzüket. A legtöbb humoros és kissé vagány is, ami zömök termete ellenére néha kicsit morbid, de mindenképp mulatságos. Vagyis így is tekintélyt tud magának parancsolni. A főszereplő, Steve Van Zandt majdnem ugyanazokat a manírokat veti be, mint egykoron a Maffiózókban, de ez egyáltalán nem probléma, hiszen karaktere hasonló, de mégsem egyezik a The Sopranos-ban látottéval. Míg ott soha nem árulta volna el a főnökét, itt ezt szemrebbenés nélkül megtette.

Azért figyelemre méltó a Netflix ezen próbálkozása, mert sokak szerint az ilyen produkciók lassan kiszoríthatják a hagyományos televíziózást. Ráadásul jövőre érkezik a kínálatukba a már említett Arrested Development (Derült égből család) sorozat folytatása is, ami egy lehetséges mozifilmet vezet majd elő. És mindenképpen muszáj megemlíteni a House of Cards című feldolgozást is, aminek az egyik főszereplője Kevin Spacey (Közönséges bűnözők) és a készítője pedig David Fincher (Harcosok klubja).

És azt még megemlítjük, hogy a Lilyhammer produkciót a norvég Anne Bjornstad és Eilif Skodvin író-producer páros jegyzi, akiktől egy kifinomult és vicces internetes drámasorozatot kaptunk.